Kissrác koromban nagymamámnál sokat feküdtem a nagyszobai kanapén a plafonon a csillár körül hálózó izgalmas repedéseket, az utca játékos fényeit, moraját figyelve.
Most nagymamám fekszik itt fájdalmaival és a múlt megannyi rossz emlékével az ágyához láncolva, tehetetlenül a plafonon lógó csillárt bámulva.
Előbb megremeg, majd tompa morajjal elsuhan a ház előtt a villamos.
Majd pár perc múlva ismét megremeg..
Most nagymamám fekszik itt fájdalmaival és a múlt megannyi rossz emlékével az ágyához láncolva, tehetetlenül a plafonon lógó csillárt bámulva.
Előbb megremeg, majd tompa morajjal elsuhan a ház előtt a villamos.
Majd pár perc múlva ismét megremeg..
7 megjegyzés:
... ó, ez nagyon, nagyon!!!
köszönöm
Történet nélkül is, történettel meg különösen.
Ennek örülök!
igen, az!
történettel az igazi, de, mint fotó önállóan is megállja a helyét természetesen!
Köszönöm!
Megjegyzés küldése